Az ókori egyiptomiak tudatosan használták a szimbólumokat és nem csak hitték, tapasztalták is életükre gyakorolt hatásukat.
Teremtő erők voltak ők, nem csupán jelképek.
„Halld szavam, mit Neked adok.
Benne találod az élet lényegét.
Sajátítsd el a Titkok Titkát, hogy a Fénybe lépj.
Tartsd meg és őrizd, rejtsd szimbólumokba,
Hogy az együgyű nevessen, és mondjon le róla.
Tedd keménnyé az utat a kereső számára.
így a gyenge és kétkedő feladja majd.
Misztérium ez a Misztériumban
de a Fény szülötte számára világos,
A mindenség titkát most feltárom.
A beavatottnak nyíljon meg a titok,
De a gúnyolódó semmit se lásson.”
(Atlantiszi Thoth smaragdtáblái)
A szkarabeuszt szentként tisztelték az egyiptomiak,
a halhatatlanság egyik szimbólumának tekintették.
Az egyiptomiak szemében a bogár szimbolizálta az újjászületést, és magát Istent. Mivel a bogár a nap legforróbb időszakában jelent meg, ezért a Napisten, Khepera megjelenésének tartották. A szkarabeuszt szimbolizáló hieroglifa jelentése: létezés, teremtés, halhatatlanság, végtelenség, karma, valamivé válni.
Az ősi Nap-Isten, Khepri, úgy gondolta, hogy egy óriás szkarabeusz bogár görgeti maga előtt a Napot keresztül a Mennybolton.
A leggyakrabban kiterjesztett szárnyakkal ábrázolták, mint a megújulás szimbólumát. Mivel a szkarabeusz a földbe rakta a petéit, az ókorban azt hitték, hogy a földből keletkezik, így vált az önmagából való keletkezés jelképévé.
Sokféle szimbólum létezik, s bár észrevétlenül, mégis elválaszthatatlan részei az életünknek.
Az egyszerűbb szimbólumok könnyen értelmezhetők, a bonyolultabbakhoz kódrendszer szükséges, és vannak olyanok, amelyek tényleges tartalma csak a megfelelő beavatottsági szintet elérők számára válik megismerhetővé.
Különös képi nyelv a szimbólumok világa, ahol nem az érzékszervek, hanem a tudatos, elemző, bölcs emberi tudat a címzett, s ennél időt állóbb, egységesebb kódrendszer szerintem nem létezik.
A képen: http://varazsamulett.hu/