Németh Martin
Fantázia
Oly mértékben hihetetlen,
hihetetlen volt, amit láttam.
Tündérek repkedtek össze-vissza,
szerte a nagyvilágban.
Apró kis szárnyuk úgy vert,
észre venni is alig lehetett őket.
Néha-néha azért meg-megálltak,
hogy csodájára járjanak az emberi világnak.
Ilyenkor az arcukon mosoly volt,
oly széles nagy vigyor,
mintha az ember nem lenne más,
csupán örömet okozó jelenség mindannyiszor.
Csodálták az embereket,
gondolták, nekik milyen jó lehet.
Azt csinálnak, amit akarnak, de ők is,
s ezzel mást nem is zavarnak.
Nem gyakran járnak erre a földre,
csupán látogatók, de visszatérnek időről időre.